Öten a mennyországban

Nem is tudom hol kezdjem, néha furcsa dolgaim vannak. Nekem fontos egy könyv jellege, színe, szaga. Bele tudok gárgyulni, ha egy könyvön elrontanak valamit. 
Ez a könyv kellemes, kicsi mérete belesimul az ember kezébe. Ismerős és finom könyv illata van! :) Ezt a könyvet cserebere útján kaptam, és nem bántam meg! Tudni kell, hogy Albomtól már olvastam az Idő urát (arról is írok egyszer véleményt).

A könyv cselekménye szomorú, tragikus, és eleve olyan életet mutat be, amit néha magunkra is leszoktunk fordítani, mégpedig, hogy miért is vagyunk ezen a világon, egyáltalán van-e értelme, hogy itt vagyunk? A cselekmény gyorsan lezajlik, utána következik az "utazás". Nem akarnék spoileresen írni, mindenképpen ódzkodnék ettől, de néha elkerülhetetlen. Szóval. Engem megint megfogott Albom. Már az Idő ura után is úgy éreztem, hogy kevés szóval is lehet remek könyvet írni, sőt! Tanulság, az igazság keresése, felderítése, és a megbocsátás, a helyes út keresése az író "háttere".
Nem írnék olyan sablon mondatokat, hogy "húúúú ez aztán irtó klassz volt", meg "jujdejóezakönyv". Azt írom, hogy ezt a könyvet még el kell olvassam majd később is, amikor picit leülepedett, vagy egyszerűen csak vágyom valami emberire.
Mert ez egy emberi könyv.

Saját értékelésem:
Kiadás/borító: 5/5 (én a 2004-es Geopen kiadását olvastam)
Történet: 5/5
Szereplők: 5/5 

Ui: meleg szívvel ajánlom akár egy napos olvasmánynak, de ne sietve....csak finoman andalogva, ahogy a csillagok járnak az égen...semmi kapkodás, folyjunk lassacskán a történettel. Ja és zsepi az kell, több helyen is. De ne bánjuk. Felszabadító sírás lesz.